"Jézus ránézett és megkedvelte. "Valami hiányzik még belőled - mondta neki. - Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!" "
Mk 10,21

Isten hívását általában fokozatosan ismerjük fel. Lehetnek kisebb-nagyobb jelek, amik elindíthatnak, hogy komolyabban foglalkozzam egy alternatívával. Mik ezek a jelek az egyes hivatásoknál?

„Default” hivatás

Kereszténynek lenni

Kereszténynek lenni önmagában hivatás. Istennek van egy alap meghívása a hitre és az életszentségre. Talán észre sem vesszük, annyira természetesek e meghívás jelei, amit családtagjaink, barátaink példája, szavai közvetítenek, vagy igehirdetésben hallunk dolgokat, amik megindítanak, olykor a szívünk mélyén erősödik fel az Isten utáni szomjúság, vagy a Szentírás szavaiban hallhatjuk a mélyebb hitre való meghívást.

Házas hivatás

A házasság hivatása egészen mélyen emberi természetünkbe van beleírva, már biológiai szinten ott a szexuális vonzalom minden emberben. A Teremtő adta ezt az alapvonzódást, férfi és nő egymáshoz rendelését (vö. teremtés könyve első két fejezet). Lehet mondani, hogy bár vannak kivételek, de a világi keresztény, házas hivatás az alapértelmezett keresztény hivatás. Nem szükséges semmi különös isteni jel, meghívás élmény, hogy valaki ezt a hivatást válassza. Pontosabban Isten egészen hétköznapi körülmények által hív: egy vonzó társ megtalálása, a kapcsolat működésének józan ésszel belátható bizonyítékai: kölcsönös szeretet, megértés, érzelmi kötődés, elfogadás, közös célok és értékrend stb.  

Szerzetesi és papi hivatás

Az ilyen hivatásnak nem a párkapcsolatra való képtelenség a jele

A szerzetesi vagy papi hivatás az általános emberi természetre épül. Azaz olyan normális embereket szólít meg az Isten, akikben jelen van a természetes vonzódás a másik nem iránt. Tehát nem arról van szó, hogy akiket Isten papnak hív, annak az a jele, hogy nem érdeklik a nők. Az, hogy valaki vonzódik a nők iránt, nem hogy nem kizáró ok, hanem épp az alkalmasság kritériuma: valóban férfi az illető.  

Egy újabb hívás

Arról van inkább szó, hogy az alapértelmezett, az emberi természetünkbe beleírt hivatáson túl Isten egy újabb meghívása jelenik meg, ami nem szünteti meg a korábbit, de mélyen átformálja. Ez a hívás összetett dolog, olykor sok apró részletből áll össze. Először vannak „nyugtalanító jelek”. Más is vonz, mint a lányok, pl. vonz az ima, ministrálás, mások segítése, stb. Ha ezeket az ember kezdi komolyabban venni, konkrét cselekedetekké formálni (pl. gyakori misére járás, stb.), akkor Istennel való kapcsolata elmélyül, elkezd komolyan érdeklődni a papi vagy szerzetesi élet iránt, és Isten valahogy egyre erősebb vágyakat és vonzalmat ad neki egy ilyen életforma után. A vonzalom aztán megszilárdul, és lassan meggyőződéssé válik, felfedezi a mélyén rejlő hívást, és igent mond rá. A szív vágya és döntés mellett külső szempontok is vannak. Ilyenek az alapvető képességek, amelyek megléte szükséges (pl. egy későbbi igehirdetőnek képesnek kell lennie tanulmányok végzésére), valamint a keresztény közösségnek is fel kell ismernie, hogy az illetőben megvannak a hivatás adományai. Ezt a felelős vezetők hivatottak megítélni. Összességében tehát Isten hívását személyes belső és külső egyházi valóságok egyszerre közvetítik.