Alszeghy Zoltán SJ ádventi elmélkedése. Milyen vágyakat érdemes követnünk és milyeneket nem? Milyen kritériumai vannak a megkülönböztetésnek? Mi köze vágyainknak Istenhez? 

A római Gergely egyetem híres professzora Alszeghy Zoltán már több mint húsz éve elhunyt, de gondolatai ma is aktuálisak.

Az elmélkedés meghallgatható és letölthető itt.

 

Ki volt Alszeghy Zoltán?

Rendtársa P. Szabó Ferenc így emlékezik róla az Újemberben:

Alszeghy Zoltán a híres irodalomtörténész, Alszeghy Zsolt fia volt. Fiatalon, 1933-ban lépett a jezsuita rendbe, hat évvel később már Rómában folytatta tanulmányait. 1942-ben szentelték pappá, 1946-ban pedig már a jezsuiták által vezetett Gergely Egyetem professzora lett. Később az intézmény dékánjaként is működött. Számos teológiai könyvet tett közzé dogmatikai témákból, írt a dogmafejlődésről, a kegyelemtanról. A dogmafejlődésről szóló kis könyvét magyarra is lefordították. Vele és páter Nagy Ferenccel együtt adtuk ki aTeológiai Kiskönyvtár című közkedvelt sorozatot. Összesen harmincnégy füzet jelent meg, s ebből ötöt maga Alszeghy írt. Négy kis könyvét újra kiadta az Agapé szegedi ferences nyomda.

Páter Alszeghy részt vett a II. vatikáni zsinat munkáiban is. A Gaudium et spes konstitúció előkészítésekor egy csoportban dolgozott Karol Wojtyla krakkói bíboros érsekkel, a későbbi II. János Pállal. Rendkívül termékeny teológus volt, a Szentszéknek is sokat dolgozott. Magyarországra visszatérve rövid ideig novíciusmesterként működött, majd visszahívták Rómába, hogy a Szentatya magyarországi látogatásához készítse el a beszédtervezeteket. Élete utolsó szakaszában ezen dolgozott.

Alszeghy Zoltán nagyon komoly ember volt, de tele humorral. Sokszor megdöbbentünk azon, mennyire éleslátó bizonyos kérdésekben, és egyes helyzeteket mennyire jól tud jellemezni. Nemcsak tudós professzor volt, hanem hosszú évtizedeken keresztül nyaranta lelkigyakorlatokat adott, mégpedig rendtársával, Maurizio Flick-kel együtt, akihez szoros barátság fűzte. Olasz nyelvű könyveiket is általában együtt adták ki. Páter Flick élete végén hosszú évekig ápolásra szorult, és páter Alszeghy gondozta. Tehát a testvéri szeretetben is kitűnt. Lelkigyakorlataival hosszú éveken keresztül papok, szeminaristák nemzedékeit nevelte. Az olasz lelkipásztorok közül is nagyon sokan hálával emlékeznek vissza rá, és arra a lelkiségre, amit tőle kaptak.

Élete végén visszatért Magyarországra, hiszen a jezsuita rend újrakezdhette működését. Az ő korában már nehéz volt visszailleszkedni annyi évi távollét után. Ezerkilencszáznegyvenhattól Rómában dolgozott, és kicsit kiábrándító volt számára ez a magyarországi tartózkodás. A fiatalok nevelésével bízták meg, de már nem tudott a mai fiatal generációhoz kellőképpen alkalmazkodni, és talán túl tragikusan élte meg ezt a sikertelenséget.

1991. május 18-án halt meg Rómában. Nagyon sokan jöttek a temetésére olasz papok, tanítványai, munkatársai, ismerősei, a magyar kolónia is megjelent. Megható volt egyik tanártársának a visszaemlékezése, aki még egészen fiatal korában mint kis ministráns szolgált neki az oltárnál. Nemcsak a tudós teológustól, de a kegyelmeket közvetítő paptól is sokat kapott ő maga is, és mi mindnyájan.

P. Szabó Ferenc SJ