Indult a vonatom. Próbáltam olvasni, de hamar abbahagytam. Belül egyfajta készülődést éreztem. Egy éve láttuk egymást utoljára.>>>

Egy beszámoló a jezsuita hivatásokért felajánlott virrasztásról.>>>

Gyerekarcok. Felénk rohanó léptek. Örömmel teli kiabálás. Segítő kezek. A tábor utolsó napjának képei, benyomásai.>>>

Egy nyári emlék, ami már évek óta vissza-visszatér. Szeretném megosztani. Püspökszentlászlóra indultam elcsendesülésre talán éppen egyhetes lelkigyakorlatra.>>>

Január. Még három hét a szorgalmi időszak, aztán két hét lesz a vizsgákra. Vajon elég ennyi idő, hogy legalább a leghalványabb biztonságérzetem meglegyen? Ez a kérdés már szeptember elején feljött bennem, látva a heti óraszámot.>>>

Ez a nap különösen fontos volt. Ünnep. Reggel kilencre hivatalosak voltunk a jezsuita címtemplomba az „Il Gesù”-ba egy közös szentmisére, hogy Ferenc pápával együtt ünnepeljük Jézus szentséges nevének ünnepét. Vajon illik-e ezen a napon ilyen világi dolgokkal foglalkozni? Végül is úgy döntöttem, hogy igen, belefér. Persze a fontossági sorrendet figyelembe véve.>>>