"Tudjuk, hogy Ignác atyánk megkapta Istentől azt a különleges kegyelmet, hogy szabadon élvezhesse a Szentháromság szemlélését, és nyugalmat találjon benne... Ignác atyánk különös ajándékként és egészen rendkívüli módon élvezhette ezt a fajta imádságot, és emellett azt is, hogy mindenben - cselekedeteiben és beszélgetéseiben - érzékelte és szemlélte Isten jelenlétét és a lelki dolgokhoz való vonzódást, mert olyan ember volt, aki még a tevékenység közepette is szemlélődött."
Jerónimo Nadal SJ, Ignác közeli munkatársa

 

Az ima jelentősége számunkra

A szerzeteséletben, de egyáltalán az igazi keresztény életben is, az Istennel való kapcsolat a valóságunk középpontja. Isten miatt lettünk szerzetesek, és a Vele való kapcsolat ad életet és értelmet minden pillanatunknak. Jezsuitaként Jézus társai vagyunk, az Ő küldetésében járunk, és ez csak Vele együtt valósítható meg. A Jézussal való barátság ad nekünk erőt és célt. Legfontosabb örömeink is ebből a kapcsolatból származnak.

A jezsuita ima fő strukturális elemei

Ha strukturálisan nézzük, akkor a mindennapi eucharisztia, a papoknak az egyénileg végzett zsolozsma, a személyes csendes ima, valamint a napi két exámen képezik a jezsuita imájának fő elemeit. Az eucharisztián kívüli közösségi ima nálunk – karizmánkból fakadóan – viszonylag ritka és rövid szokott lenni.

Nagyon lényeges viszont az „Istent megtalálni mindenben” – ignáci elv. Azaz igyekszünk Istent keresni és megtalálni a többi tevékenységünkben is. Istennel való kapcsolatunk megújulásának és ápolásának különleges eszköze a nyolc napos lelkigyakorlat, amit minden évben elvégzünk.

Most pedig néhány imaformáról részletesebben.

Személyes ima

A jezsuita imaéletének formálódását alapvetően meghatározza Szent Ignác lelkigyakorlata, amely az imádság iskolája is. A képzésünk kezdetén, a novíciátusban, és a végén a harmadik probációban, elvégezzük a 30 napos Szent Ignác-i lelkigyakorlatot, egyébként pedig minden évben 8 napos lelkigyakorlatot végzünk. Hétköznapi életünkben, a személyes csendes imáinkban többnyire a lelkigyakorlatok valamely imamódját használjuk.

A képzett jezsuiták imaéletére vonatkozóan ugyanakkor Szent Ignác nem írt elő sem módszert, sem időtartamot. „Elég, ha számukra az a szabály, melyet éleslátású szeretetük diktál nekik.„ – írja a Rendalkotmányban (RA582.) Miután már sok lelkigyakorlatot elvégzett a jezsuita, ismer számos imamódot, keresnie kell, hogy az adott életszakaszában melyik imamód segíti őt jobban Istenhez. Ugyanígy a személyes ima hosszát is a lelki vezetőjével egyeztetve kell meghatároznia. A Társaság történetében ugyanakkor voltak idők, amikor ezt szabályozták. Akkor egy óra személyes imát írtak elő a jezsuitáknak.  

Liturgikus imák

A szentmise az imádság központja és forrása. Nem véletlenül szokták Szent Ignácot miseruhában ábrázolni. Ez kifejezi, hogy lelkiségében az eucharisztia mennyire központi jelentőségű. A szerzetesi fogadalmainkat is a felmutatott Oltáriszentség előtt tesszük le. A  diákónusok és  papoknak feladatuk még a zsolozsma imádkozása is, a nem klerikus rendtagok a zsolozsma bizonyos imaóráit szokták csak végezni. A zsolozsma imádkozása jó imaforma arra, hogy imádkozzunk is azokért, akikért dolgozunk.

Exámen

Az Exámen, vagy a szerető figyelmesség imája az egyik legfontosabb jezsuita imaforma. Imádságos reflexió a nap korábbi időszakára. Ez teszi lehetővé, hogy felfedezzük Isten szerető jelenlétét és üzeneteit életünkben, tevékenységünkben. A jezsuita ideál az, hogy a szerzetes képes legyen az Istennel egyesülve élni, nemcsak az imában, hanem a lelkipásztori munkában, sőt egészen profán tevékenységek közepette is, mint a takarítás vagy a bevásárlás.  Az exámen a megkülönböztetés helye is, imádságban keressük, hogy életünk eseményein keresztül mire hív bennünket Jézus. Milyen hozzáállást, milyen cselekvést vár tőlünk a Mester? Apostoli kezdeményezéseink nagyon gyakran ilyen imákból fakadnak. 

Cimkék: