"A szentignáci spiritualitás mindent fontosnak tart az emberi életben. Kétségkívül jelentőséget tulajdonít az egyházi szertartásoknak, a szent szövegeknek, az imádságnak és a szeretetszolgálatnak, de nem hagyja figyelmen kívül a barátságot, a családot, a párkapcsolatot, a szexualitást, a szenvedést és az örömet sem, sőt a természet, a zene és a popkultúra is foglalkoztatja."
James Martin SJ

A napokban jelent meg James Martin, amerikai jezsuita könyve az Ursus Libris Kiadónál. A kötet kiváló és közérthető bevezetést ad a jezsuita lelkiségről.  

 

Előszó a magyar kiadáshoz

Omnia ad maiorem Dei gloriam! – Mindent Isten nagyobb dicsőségére! Ez a mottó vezette a jezsuitákat – a katolikus egyház egyik elit szerzetesrendjének tagjait (hivatalos nevén: Jézus Társasága) – közel fél évezredes viszontagságos történelmük során. A rendalapító, Loyolai Szent Ignác (1491–1556) spirituális örökségét ápolva a rendtagok nemegyszer valóban kiemelkedő teljesítményeket mutattak fel: az újkor elején uralkodók tanácsadóiként – és királynék gyóntatóiként – időnként igen jelentős politikai befolyásra tettek szert; elismert udvari tudósként beépültek a XVI-XVII. századi kínai császári udvarba; a rend megalapításától fogva mindmáig tevékeny részt vállaltak az evangélium terjesztésében, valamennyi ismert földrészen. Hagyományosan mindig azokra a területekre összpontosítottak, ahol úgy tűnt, a katolikus egyház éppen a legnagyobb szükséget szenvedi: ma elsősorban a vallásközi párbeszéd és az oktatás (óvodától az egyetemig), valamint a szociális munka és az értelmiség evangelizálása (hit és ész közti párbeszéd) van napirenden; továbbá az audiovizuális és írott média világának megszentelése; a spirituális élet struktúráinak továbbadása (lelkigyakorlatok, papképzés) számít prioritásnak. Közismert, hogy történelme során a rend általában különlegesen jól képzett tagjai – akik mintegy az egyház „könnyűlovasságaként” teljesítenek szolgálatot – rendszerint olyan területeken is megtalálták az utat, ahol mások kudarcot vallottak.
Van tehát mit tanulni tőlük! A közismert sztereotípiák szerint találékonyak, kompromisszumkészek, okosak, sőt ravaszak is, és hatékonyan, a végsőkig elszántan képesek mindent mozgósítani céljaik elérése érdekében. Ám sohasem pihennek sokáig a babérjaikon: azonnal új célokra törnek, új szükségletekre figyelnek, új kihívásokat keresnek, Uruk és Mesterük és evangéliumának megalkuvásmentes szolgálatában. Szerzetesi elkötelezettségükhöz és egyházhűségükhöz nem fér kétség – ám azt mégis „kreatív” módon gyakorolják…
Hogyan fér össze ezzel a képpel a jezsuiták humora? Nem azt várnánk inkább, hogy az egyház e megvesztegethetetlen képviselői komor arccal, mindig összeszedetten és magukba mélyedve végzik feladatukat, és sohasem görbítik mosolyra a szájuk szegletét? A valóság (szerencsére) más képet mutat. Már Szent Ignácról is feljegyezték, hogy egy alkalommal, amikor egyik rendtársa szomorú ábrázattal üldögélt, legott felpattant, hogy a háborúban megsérült, bicegős lábával hagyományos baszk népi táncot járjon előtte, csak hogy jobb kedvre derítse.
Nos, ez a könnyedség és derű árad ebből a kötetből, amely egy mai (amerikai) jezsuita világlátását, bölcsességét és üdítően pozitív szemléletét – nem utolsósorban pedig humorát – tükrözi. Nem véletlenül aratott ekkora sikert a tengerentúlon! Aki a mai szellemi közegben útmutatást keresve saját életvezetéséhez jó szívvel merít egy olyan forrásból, amely őrzi, képviseli és továbbadja sok évszázad kipróbált spirituális hagyományát, gyakorlatias, Istenbe és emberbe vetett hitét, jövőbe vetett reményét, az élvezni fogja ezt az olvasmányt. Ehhez kíván kellemes (és épületes) időtöltést egy mai (magyar) jezsuita:

Patsch Ferenc SJ

Tartalomjegyzék

Előszó a magyar kiadáshoz

Első fejezet – Sajátos eljárásmód
   A szentignáci spiritualitás lényegéről

Második fejezet – A hatféle út
   Spirituális, vallásos, spirituális, de nem vallásos – és ami még ezek között van

Harmadik fejezet – Mit akarsz?
   A vágyak jelentősége a spiritualitásban

Negyedik fejezet – Az elmúlt napok szépsége
   Ahogyan megtalálható Isten, és ahogyan Isten megtalálhat minket

Ötödik fejezet – Az imádság útjára lépve
   Már megtaláltam Istent… De hogyan tovább?

Hatodik fejezet – Barátságban Istennel
   Barry atya felismerése

Hetedik fejezet – Isten ott lép kapcsolatba veled, ahol vagy
   Az imádsággal kapcsolatos szentignáci hagyományok

Nyolcadik fejezet – Az egyszerű élet
   A lefelé ívelő pálya meglepő szabadsága

Kilencedik fejezet – Mint az angyalok?
   A tisztaság, a cölibátus és a szeretet

Tizedik fejezet – Inkább tettekkel, mint szavakkal
   A barátság és a szeretet

Tizenegyedik fejezet – Átadni magunkat a jövőnek
   Az engedelmesség, az elfogadás és a szenvedés

Tizenkettedik fejezet – Mit tegyek?
  A döntések logikája a szentignáci úton

Tizenharmadik fejezet – Legyél, aki vagyol!
   Munka, állás, karrier, hivatás… és az élet

Tizennegyedik fejezet – Cselekvő szemlélődés
   A mi eljárásmódunk

Köszönetnyilvánítás
Jezsuiták Magyarországon – múlt és jelen

(a kiadó honlapjáról)