„Aki a világban nem állja meg a helyét, az nem való a Társaságba sem.”
Szent Ignác

A jezsuita rendbe való felvételhez szükséges, hogy:

A jelentkező legyen:

  • 18 és 35 közötti (35 év felett sem kizárt, de ebben a korban már sokkal nehezebb a formáció, ezért csak kivételes esetben veszünk fel embereket);
  • katolikus férfi, aki bérmálkozott. Legalább 3 éve gyakorló katolikus, azaz nem neofita;
  • érettségizett, és befejezte az esetleges egyéb tanulmányait. Egyes mendemondákkal ellentétben nem szükséges egyetemi végzettség a jezsuita rendbe való belépéshez, az viszont szükséges, hogy a jelentkező rendelkezzen jó képességekkel, hogy eredményesen el tudjon végezni egy egyetemet;
  • mentes minden nagyobb adósságtól és lekötelezettségtől;
  • fizikailag és lelkileg egészséges és jó a pszihés teherbíró képessége;
  • egyedülálló már legalább egy éve.

A lelkieket illetően fontos:

  • Elkötelezettség Jézus Krisztus iránt és az Ő szorosabb követésének vágya
  • Rendszeres és szilárd imaélet, szentségi gyakorlat
  • Jézus közösségének, az Egyháznak szeretete és szolgálatának vágya
  • Vágy, hogy másokat Istenhez segítsen, Jézust megismertesse. Apostoli törekvések
  • Nyitottság a szerény életvitelre és alkalmasság a közösségi életre
  • A jezsuita rend alapvető ismerete és a rend küldetése iránti vonzalom
  • Hajlandóság a másokkal való együttműködésre
  • Nyitottság más emberek, kultúrák, vallások, gondolkodásmódok megismerésére is
  • Készség a küldetésre. A mozgékonyság jezsuita sajátosság
  • Szilárd döntés a jezsuita rend mellett. Jezsuita akar lenni egy életre és nem csak úgy próbából.

 

Szent Ignác szerint minél több természetes és természetfeletti adottsága van valakinek, annál alkalmasabb jezsuitának. Persze ez nem jelenti azt, hogy minden jezsuita zseni. Ami igazán számít, hogy akarok-e szolgálni a talentumaimmal. Gyakran a közepes képességű, de önfeláldozó és szorgalmas jezsuiták nagyon szép apostoli munkát végeztek és végeznek.

Egy másik ignáci mondás: az, aki a világban nem állja meg a helyét, az nem való a Társaságba sem. Azaz, csak olyan emberek valók jezsuitáknak, akik életre valóak. Olyanok, akik képesek megfogni a munka végét, és képességeiket teljesen Isten országának szolgálatába állítva, hatékonyan szolgálva embertársaikat. Krisztusnak munkatársakra van szüksége a Társaságában. Aki csak önmaga megszentelődése, tökéletesedése miatt keresi a jezsuita szerzetes életet, az nem értette még meg annak lényegét.