Filozófia

A filozófiai tanulmányoknak két fő célja van. Egyrészt előkészít a teológiai tanulmányokra, ugyanis a teológiai tudományok megértéséhez feltétlen szükséges az emberi gondolkodás történetének ismerete és a gondolkodási képesség fejlesztése. A filozófiai tanulmányok másik célja, hogy felkészítsen a kortársainkkal való párbeszédre. A józan ész lehet az a közös alap, amiről minden dialógus elindulhat. A filozófiai tanulmányok hossza két, három, esetleg négy év.

Magisztérium

A magisztérium rendszerint két évig tartó gyakorlati időszak, amikor a fiatal jezsuita kipróbálhatja magát apostoli körülmények között. A magisztériumi feladat igen sokrétű lehet, kezdve a középiskolai kollégiumi nevelőségtől (Miskolci Jezsuita Gimnázium) a plébániai munkán át az újságírásig, vagy a rádiós munkáig (Vatikáni Rádió).

Teológia

A teológiai alaptanulmányok általában négy évig tartanak, melyek során a jezsuita Szentírás tudományt, dogmatikát, erkölcstant és más teológiai tárgyakat tanul. Míg a filozófiai tanulmányoknál a puszta értelem általi megismerés áll a középpontban, addig a teológiában a hit általi értelmes megismerés adja meg a tanulmányok irányát. A teológia két fő forrása a Szentírás és a hagyomány, azaz kétezer év keresztény gondolkodásának összessége.

Diákónus- és papszentelés

Általában a teológiai tanulmányok 3. évében kerül sor a diákónusszentelésre és fél-egy évre rá a papszentelésre.

Papi szolgálat gyakorlati évei

Miután a jezsuita rendtagokat pappá szentelték, rendszerint néhány éves kifejezetten lelkipásztori munka következik.

Posztgraduális tanulmányok

A posztgraduális vagy speciális tanulmányok a fiatal szerzetes adottságainak, valamint a lelkipásztori szükségleteknek megfelelően kettő-négy évig tarthatnak, és licenciátusi, mesteri, vagy doktori fokozat elérésével zárulnak.

Tercia

A kiképzés legvégén a tercia (a két év noviciátus után a harmadik probációs idő) következik. Ez egyben az eddigi jezsuita élet tapasztalatainak a kiértékelésére szánt idő is. A tercia lényeges eleme a 30 napos nagylelkigyakorlat, amelyet a jezsuiták ekkor végeznek másodszor és rendszerint utoljára. A tercia közvetlenül az ünnepélyes fogadalmakra készít fel, amelyekkel a szerzetes nyilvánosan és ünnepélyesen elkötelezi magát a rend mellett. Ettől kezdve válik a jezsuita professzussá, vagyis teljes jogú rendtaggá. Ekkor teszi le a jezsuita a negyedik, a pápa iránti különleges engedelmességi fogadalmat.

A hosszú képzés magyarázata

Szent Ignác és az első társak ideálja az volt, hogy a Társaság legyen inkább kevés, de kiváló tagokból álló apostoli közösség: „Megtapasztaltuk, hogy ez az út számos és nagy nehézséggel jár, és ezért kívánatosnak tartottuk annak elhatározását is, hogy senkit sem engedünk professzió letevéséhez e Társaságban, hacsak nem vetettük alá életét és tudását hosszú időn át igen alapos próbatételeknek. Ez az Institutum ugyanis valóban teljesen alázatos és Krisztusban okos és a keresztény élet tisztaságában és a tudományokban kiváló embereket követel meg." (Formula Instituti, 9) Ez az oka a rendkívül hosszú képzési- és próbaidőnek.