Nem feltétlenül. Családosként is lehet komolyan követni Jézust. A világi keresztény hivatás, a házasság is az életszentség útja. Mindenki hivatott az életszentségre, nem csak a papok és a szerzetesek.

Fiatalokkal beszélgetve többször tapasztaltam már, hogy még mindig elégé elterjedt az a félreértés, miszerint annak, aki igazán szeretné komolyan venni hitét, feltétlenül papi vagy szerzetesi hivatást kellene választania. A világi, a családos hivatás amolyan másodosztályú dolognak tűnik némelyek szemében, és egyfajta sajnálkozással mondják, hogy ők „csak erre képesek”. A II. Vatikáni Zsinat ugyanakkor aláhúzza, hogy minden keresztény hivatott az életszentségre, és ez nem pusztán kevesek kiváltsága, akik a „tökéletesség” életállapotát választották. Loyolai Szent Ignác lelkiségének egyik központi eleme a jézusi meghíváson való elmélkedés. Ignác meggyőződése volt, hogy az Úr személy szerint szólít mindenkit. Ebből következik, hogy nem sok gyakorlati jelentősége van az életállapotok rangsorolásának.  Melyik a tökéletesebb: a világi hivatás, vagy a lelki hivatások? Ezt érdemesebb a teológusokra hagyni. Az igazi kérdés, hogy Jézus engem személy szerint mire hív. Azaz, a tökéletesség útja nem egy eleve „tökéletesebb” életállapot választásában rejlik, hanem a jézusi hívás követésében. Az lesz a tökéletesebb számomra, amire meghívást kapok, legyen ez a világi vagy éppen a lelki hivatások valamelyike.