Lehet, hogy papnak hív az Úr, de nem biztos. Ha tényleg hív, akkor ez a vonzás nem fog elmúlni a szívedből, hanem egyre világosabbá fogja tenni, hogy ez a te utad...

Nem mindenkinek jut eszébe középiskolás korában, hogy pap is lehetne. Persze sokkal több vallásos fiúnak fordul meg a fejében ez a gondolat, mint ahányból később pap lesz, de azért ez nem olyan nagyon gyakori. Sok papi hivatástörténet indul serdülőkorban. Sőt van, akit egész kisgyermekkorában már megérint az Isten. Attól persze, hogy valakinek ilyen élménye van, még nem feltétlenül lesz pap. Ahogy az első szerelemből sem lesz feltétlenül házasság.

A hivatás lassan bontakozik ki, ahogy egy párkapcsolathoz is idő kell. Ha két fiatal elindul egymás felé, és komolyan veszik egymást, akkor lehet a kapcsolatból örök elköteleződés is. De lehet, hogy belátják, nem együtt van a jövőjük. A papi hivatás is hasonló a párkapcsolathoz: ha érzem a hívást, akkor követni kell, jobban odahallgatni az Úrra, valóban ez-e az utam, vagy csak múló lelkesedés.

Nagyon lényeges, hogy téged mi lelkesít és mi vonz. Az Isten gyakran a mély vágyainkon keresztül szól. A szívünket érinti meg és vonzza valamilyen út felé. Az Isten akarata nem egy külső fátum, ami csak úgy lesújt ránk, hanem éltető erővé válik, motivál, lelkesít. Mi az, ami téged vonz? Ami a lelked mélyéig tartósan megmozgat?

Aztán érdemes különbséget tenni a valós hivatás és a megvalósítás mikéntje között is. Van, hogy hosszú évek eltelnek a meghívottság tapasztalata, aztán az elköteleződés, döntés és később a belépés között. A papi hivatáshoz szükséges emberi érettség is. Több fiatallal tartom a kapcsolatot, akik korodbeliek, és komolyan gondolkodnak a szerzetességen.

Különösen a jezsuita szerzetesi hivatás esetén nagyon hasznos, ha valaki elvégez egy világi egyetemet a rendbe való belépés előtt. Jobban megismerve a világot, a mai ember problémáit, gyakran jobban tud valaki később papként segíteni, mintha érettségi után egyből egy zárt egyházi közegbe lépne. Persze nem mindig van így, vannak frissen érettségizett rendtársaim is, akik a szerzetes közösségben értek férfivá. Az egyéni érettség nagyon különböző lehet.

Ha még nem vagy biztos a papi hivatásban, akkor különösen érdemes várnod a döntéssel, engedni, hogy megérlelődjön benned. Viszont addig is  töltsd értelmesen az idődet, készülj. Ha pl. orvosi pálya is érdekel, akkor bátorítalak, hogy gondolkozz el ezen. Szerintem ne aggódj amiatt, hogy az egyetemmel a családodat terheled. Ha később pap akarsz lenni, ez az előképzettséged nagyon fontos adalék a papi hivatáshoz, van értelme. Én magam is villamosmérnök vagyok eredetileg, és örülök, hogy az lettem, mielőtt beléptem volna a rendbe.