Szent Ignác elgondolása az volt, hogy a „Társaság tagjai étel, ruházat és egyéb külsőségek terén kövessék a becsületes papok általános és jóváhagyott szokásait.” Tehát kezdetben nem volt sajátos jezsuita szerzetesi ruha. Ignácék a párizsi teológus hallgatók ruháját viselték, a fekete talárist. Később viszont ez állandóvá vált, és évszázadokig a jezsuita szerzetesek fekete talárist viseltek. Ignác számára a ruha nem volt kulcskérdés a szerzetesi identitás szempontjából. „Nem a ruha teszi a szerzetest” – mondta. A külső megjelenés a küldetéshez kell, hogy alkalmazkodjon. Mi segít az evangélium hirdetésében? Ezért volt, hogy a kínai vagy indiai missziókban a jezsuiták gyakran a helyi kultúrának megfelelő öltözetet hordtak már a 17. században is. A II. Vatikáni Zsinat után a rend visszatért a kezdeti elképzeléshez, azaz hogy alapvetően olyan ruhát viseljenek, mint az egyházmegyés papok, illetve a rugalmasság elve is újra megjelent: a misszió szempontjából mi a megfelelőbb? Ezért nincs ma az egész világon egységes jezsuita ruha. Mi Magyarországon általában papi inget hordunk, főleg hivatalos alkalmakkor, vagy pedig egyszerű civil ruhát.