Miért kell egy másik emberhez fordulni lelki dolgokban? Nem elég Istennel kapcsolatba lennem?

Cassianus, egy híres szerzetes atya szerint esztelen, aki lelki életben másoktól tanulni nem akar, holott ezt minden emberi tudományban és művészetben megteszi. Valóban mindenben egymás segítségére szorulunk a földön, talán a lelkiekben lenne ez másképp?

Mélyebb szinten a megtestesülés logikája az, hogy Isten emberré lett és Jézusban mutatta meg az utat. Emberi hangon beszélt, testben volt és van köztünk és vezet az Atyához.  Az Egyház: Krisztus teste, legfőbb küldetése Őt közvetíteni. Isten egymásra bízott bennünket: földi értelemben (szülők, tanárok  teszik lehetővé a földi életünk növekedését) és lelki értelemben is.

Honnan van a lelki kísérés szokása?

Gyökerét tekintve a lelki kísérés a sivatagi atyák hagyományban gyökerezik, amikor az emberek felkerestek egy idősebb remetét, hogy megosszák vele kérdéseiket, gondjaikat, tanácsot kérjenek életük valamilyen fontos kérdésében. Később szerzetesi közösségekben általános gyakorlat lett, hogy a szerzetesek feltárták szívüket valamelyik tapasztalt szerzetesnek, hogy útmutatást kapjanak a lelki életükhöz. A kereszténység története mutatja, hogy minden szent mögött ott van valaki, aki segítette őt a lelki úton.

Cimkék: