"Lemondunk a bensőséges hitvesi viszonyról; lemondunk arról, hogy gyermekeink legyenek; lemondunk arról az érzelmi kötelékről, amely az emberi kiteljesedés normális feltétele; lemondunk saját családunk kialakításáról. E lemondások annak a keresztnek részét képezik, amelyet Jézus Krisztus ad nekünk, követőinek, szorosan egyesítenek bennünket az Ő pászka misztériumával, és részesítenek az abból fakadó lelki termékenységben."

Szent Ignác a Rendalkotmányban csak nagyon szűkszavúan ír a tisztaság szerzetesi fogadalmáról. A későbbi jezsuita generációk ezért jónak látták, hogy a Rendalkotmányhoz kapcsolódó Kiegészítő Szabályokban részletesen írjanak arról, hogy mi is a cölibátus, mi segít ennek megélésében.  

A tisztaság fogadalmával magunkat az Úrnak és az Ő szolgálatának szenteljük, mégpedig olyannyira egyedülálló szeretet jegyében, hogy az kizárja a házasságot és minden más kizárólagos emberi kapcsolatot, valamint a szexualitásnak a nemi szervekkel kapcsolatos kifejezését és élvezetét. A fogadalom tehát a cölibátusban a Mennyek Országáért vállalt teljes megtartóztatásra kötelez. A tisztaság evangéliumi tanácsának követésével az Istennel való bensőséges egységünket, a Krisztushoz hasonulásunkat, a jezsuita testvéreinkkel való testvéri kapcsolatot és embertársaink szolgálatát kívánjuk elmélyíteni, és ugyanakkor növeljük személyes érettségünket és szeretőképességünket.

Ezért a tisztaság, amely mindenekelőtt Isten ingyenes ajándéka, a Társaságban lényegileg apostoli, és a küldetésre való készség és mozgékonyság alapvető forrása. Ezért a tisztaságot nem szabad úgy tekinteni, mint ami kizárólag saját egyéni megszentelődésünket célozza. Tisztaságunk értékes gyümölcse apostoli. Ez a gyümölcs, az angyalok módjára Istent szolgáló szabadság és készséges mozgékonyság mellett, az érett, egyszerű és aggodalmaktól mentes érintkezés bármely férfivel és növel, akikkel és akikért Krisztus testének építése végett szolgálatunkat gyakoroljuk.

A mai időkben, amikor  emberek egész osztályait peremhelyzetbe, a szeretetet pedig sokszor az erotikával azonosítják, az a szeretet, amely az önmagáról való lemondást is vállalja, és mélyen humánus, mert szabadon arra törekszik, hogy mindenki szolgálatára legyen hathatósan képes az embereket, különösen a szegényeket és a peremhelyzetben levőket Krisztushoz vezetni, aki azért jött, hogy megmutassa nekünk, mi az igazi szeretet, azaz, hogy az Isten szeretet.

Ez a Krisztusnak szenteltségünk bizonyos érzelmi lemondást és szívünk magányosságát hozza magával. Lemondunk a bensőséges hitvesi viszonyról; lemondunk arról, hogy gyermekeink legyenek; lemondunk arról az érzelmi kötelékről, amely az emberi kiteljesedés normális feltétele; lemondunk saját családunk kialakításáról. E lemondások annak a keresztnek részét képezik, amelyet Jézus Krisztus ad nekünk, követőinek, szorosan egyesítenek bennünket az Ő pászka misztériumával, és részesítenek az abból fakadó lelki termékenységben. Ez azonban sem nem csökkenti személyiségünket, sem nem akadályozza a közösségvállalást és párbeszédet, sőt képes kitágítani érzelmi világunkat, és így képessé tesz arra, hogy az embereket testvérien segítsük és a teljesebb szeretethez vezessük.

A tisztaság által egyszer már odaszentelt szeretet állandó növelése végett mindnyájan törekedjünk elsősorban az Istennel való bensőséges meghitt viszonyra és a Krisztussal való barátságra, Krisztus misztériumainak szemlélésével és a bűnbánat meg az eucharisztia szentségeivel történő Krisztushoz hasonulással.

Amint azt a Társaság magának Ignácnak tapasztalatából tanulta, igen fontos az is, hogy a Boldogságos Szűz Mária iránti alázatos és egyszerű tisztelet segítségével szüntelenül megújítsuk a kitartásra irányuló törekvésünket. Mária tisztaságos beleegyezésével elnyerte az istenanyaságot, és a szép szeretet anyja lett.

Biztonságosabban őrizzük meg tisztaságunkat, ha a szeretet előmozdítása és a lelkek vidám egysége révén "a rendtársak között közösségi életünkben valódi testvéri szeretet virágzik".  Ez a szeretet arra képesít, hogy egymás terheit hordozzuk, mindenkit és az egyeseket nagylelkű szeretettel szeressünk, egyben mindenkivel jótékony és gyümölcsöző párbeszédet folytassunk, és Krisztusban igazi testvérek és barátok legyünk,  Társaságunknak a 8. részben (311-330) leírt sajátos közösségi életének keretében.

Alázatosan tudatában vagyunk annak, hogy a tisztaság által megszentelt szeretetnek állandóan növekednie kell, hogy eljusson az érettséghez. Ezért használnunk kell az erre alkalmas természetes és természetfeletti segédeszközöket. Ezek közül részesítsük előnyben a pozitív eszközöket. Ilyenek például a becsületes élet, saját feladatunknak nagylelkű odaadással történő végzése, az Isten dicsőségét kívánó erős vágy, a szolid erényekre és a lelkiekre való törekvés, tevékenységeink és az elöljáróinkkal való érintkezés terén mutatkozó nyílt egyszerűség, az emberi kultúra gazdagabb elsajátítására irányuló igyekezet, a lelki öröm, az érett barátság, és mindenekfölött az igaz szeretet.

A szolgálatunk által megkívánt emberi kapcsolatokat, a látogatásokat, üdüléseket, olvasmányokat, problémák kutatását, a látványosság és élvezeteket úgy tartsuk kordában, hogy a tisztaság általi Istennek szenteltségünk erősödjön, és annak töretlen tanúbizonysága felragyogjon.

Ennek előmozdítása végett legyünk figyelemmel a különböző kultúrákban mutatkozó felfogások különbözőségére, és a különböző helyi szokások szerint megfelelően határozzuk meg, hogy rendtársaink milyen helyeken beszélgessenek egy valakivel, hogy viselkedésünk mindenki épülésére szolgáljon. Különösen azok, akik a lelkivezetés vagy tanácsadás szolgálatát végzik, őrizzék meg pontosan a megfelelő "hivatásos határokat".

Tudatában vagyunk törékenységünknek, mely egész életünkben kíséri a tiszta szeretet kifejlődését. Ezért nem feledkezhetünk meg az Egyház és a Társaság aszketikus szabályairól. E szabályokat megerősítette a tapasztalat, és a tisztaságot kikezdő mai veszedelmek is megkövetelik azok megtartását. Ilyenek főképp a lelkiismeretvizsgálat, a lelkivezetés, a benső önuralom, az érzékek őrizete. Isten kegyelmének segítségével, ezekkel szorgosan kordában tarthatunk oly vágyakat és ösztönzéseket, amelyek az érzékek és érzelmek fölötti megfelelő, egészséges uralmat csökkenthetnék.

A tisztaságért való felelősség minden rendtag közös felelőssége. Komolyan meg kell tehát a tisztaságot őriznünk és azt előmozdítanunk kölcsönös segítség és barátság által, valamint azzal, hogy az elöljárókkal együttműködünk rendtársaink és a Társaság iránti gondoskodás terén.

(Jézus Társasága Rendalkotmánya, Kiegészítő Szabályok, 143-147)

Cimkék: