"A hivatás végső soron számos tényező összecsengéséből áll össze. A benső motiváltság, a szükséges képességek és az egyházi közösség általi elfogadás egyaránt szükséges. Ezt a hivatást csak örömmel és szeretettel, megfelelő képességekkel és a közösség vezetői által megbízva lehet gyakorolni."

Minden lelki hivatás összetett jelenség, benső és külső tényezőkből áll össze.

A hivatásnak van egy szubjektív oldala, Isten ugyanis belülről is hív. A mély, hiteles vágyaink, amelyek tartósan jelen vannak, Isten tervéről árulkodnak. Isten ugyanis megérinti az ember szívét, vágyakat ébreszt benne. Ez gyakran úgy jelentkezhet, hogy az imában Jézus személye megragadja az embert, és vágyat kezd érezni, hogy minél szorosabban, radikálisabban kövesse a Mestert. Intenzív imatapasztalatok során, lelkigyakorlatokban gyakran történik ilyesmi. Mások a papi élet külső formái iránt kezdenek először érdeklődni, és vonzani kezdi őket a papi feladatok gyakorlása, mint a misézés, a szentségek ünneplése, stb. Örömmel tudnák magukat elképzelni az oltár másik oldalán.

A hívás ugyanakkor érkezhet a külvilágból is. Isten megszólíthatja a fiatalt a világ vagy az Egyház helyzetén keresztül is. Van, aki akkor gondol először, hogy lehetne belőle is pap, amikor az Egyházban lévő hiányosságokat tapasztalja. Egy kispap társamtól hallottam egyszer, hogy egy nagyon ügyetlen pappal való találkozáskor vetődött fel benne a gondolat, hogy talán szükség lehetne rá is az Úr szőlőjében. Van, akit pedig az indít el ezen az úton, hogy valami nagyon mély emberi nyomorúsággal találkozik. Hány betegápoló szerzetes kapta így a hivatását! Gyakran más emberek is lehetnek a hívás közvetítői. Nekem például először egy nem hívő barátom vetette fel a kérdést, hogy „nem gondoltál arra, hogy pap legyél, olyan szépen beszélsz az Istenről?”

A lelki hivatásnak vannak más tényezői is. Akit Isten ilyen életre hív, annak megadja a szükséges emberi talentumokat is hozzá, mint a testi és lelki egészséget, munkabírást, közösségi életre való alkalmasságot, tanuláshoz szükséges értelmet.

A hivatás hitelességéhez végül az is szükséges, hogy a közösség és annak vezetői is meg legyenek győződve erről. Egy szerzetes közösség elöljárója, vagy egy egyházmegye püspöke fogalmazza meg a közösség, az Egyház igenjét.  

A hívatás általában lassan, fokozatosan bontakozik ki, és gondos megkülönböztetést igényel. Vannak, akikben már gyerekkorukban ott vannak a csírák, másokat egyetemista korukban, vagy már munka közben szólít meg az Úr. A hivatás végső soron számos tényező összecsengéséből áll össze. A benső motiváltság, a szükséges képességek és az egyházi közösség általi elfogadás egyaránt szükséges. Ezt a hivatást csak örömmel és szeretettel, megfelelő képességekkel és a közösség vezetői által megbízva lehet gyakorolni.