"Ami nekem aztán nagy erőt adott, hogy jezsuita legyek, a rendnek a missziós jellege. Elmenni messzire, kifelé, a missziókba menni, hogy ott hirdessem Jézus Krisztust."
Ferenc pápa

Jézus Szíve ünnepén Ferenc pápa jezsuita iskolák növendékeivel találkozott. A diákok spontán kérdéseket intézhettek a pápához. Ezek közül kettő arra vonatkozott, hogy miért épp jezsuita lett.

Kérdés: Szentatya, Monica és Antonella, a torinói Társadalmi Intézet „Az Ég növendékei” kórusának tagjai vagyunk. Mi, akik jezsuita iskolában nevelődtünk és gyakran elmélkedtünk a szentignáci lelkiségről, arra vagyunk kíváncsiak, hogy amikor ön a szerzetességet választotta, mi indította arra, hogy éppen jezsuita legyen, és nem pedig egyházmegyés pap, vagy más szerzetes?

Válasz: Először is, sokszor megszálltam nálatok Torinóban az Intézetetekben. Jól ismerem. Ami nekem nagyon tetszett a Társaságban, az a missziós jellege, én pedig misszionárius szerettem volna lenni. Amikor filozófiát…, nem, amikor teológiát tanultam, levelet írtam Arrupe általános rendfőnökünknek, hogy küldjön engem misszióba, Japánba, vagy máshová. De ő helyesen gondolta és akkora szeretettel írta: „Önnek tüdőbetegsége volt és ez nem éppen jó a nehéz munka számára…, így maradtam Buenos Airesben. Nagyon jó volt hozzám Arrupe atya, hiszen nem azt mondta „Ön nem szent annyira, hogy misszionárius legyen!”. Jó volt, nemde szeretettel tette? Ami nekem aztán nagy erőt adott, hogy jezsuita legyek, a rendnek a missziós jellege. Elmenni messzire, kifelé, a missziókba menni, hogy ott hirdessem Jézus Krisztust, nemde? Hiszem, hogy ez a mi spiritualitásunk, kimenni, kívülre, kimenni, hogy hirdessük Jézus Krisztust és ne maradjunk bezárva a struktúráinkba, a sokszor esendő struktúrákba. Ez az, ami megérintett engem, köszönöm.

Kérdés: Eugenio Sefarino vagyok a CEI, az Ignáci Nevelő Központból. Egy rövid kérdést szeretnék feltenni: Hogyan csinálta, amikor úgy döntött, hogy nem lesz pápa, sem plébános, ellenben jezsuita lett? Hogyan csinálta? Nem volt nehéz Önnek elhagyni, elengedni a családot, a barátokat…, nem volt ez nehéz?

Válasz: Nézd csak, mindig nehéz, mindig. Nekem nehéz volt. Nem könnyű. De vannak szép pillanatok és Jézus segít neked, és egy kis örömet is ad hozzá. Vannak persze nehéz pillanatok, amikor egyedül érzed magad, amikor kiszáradsz, benső öröm nélkül maradsz… Vannak sötét pillanatok, benső sötétség. Vannak nehézségek. De annyira szép Jézust követni, Jézus útján járni, amikor mérleget vonsz és tovább mész, nemde? Aztán jönnek szép pillanatok. De senki ne gondolja, hogy az életben nem lesznek nehézségei. Én is szeretnék egy kérdést felvetni, most! Hogyan gondoljátok, hogyan továbbmenni a nehézségek közepette? Ugye, nem könnyű. De előre kell menni, erővel és az Úrba vetett bizalommal, mert az Úrral…, mindent lehet!