Szerző: Montserrat Közösség Beküldés dátuma:szombat, július 5, 2014 - 17:00
A Montserrat hivatástisztázó és jelölt év a végéhez ért. A gyorsan elrepülő tartalmas év mégsem kényelmes, sokkal inkább egy extrém programmal koronázódott...
Körülbelül két héttel ezelőtt, az este csendjében egy-szer csak Domi kanyarodik le csigalépcsőjéről. Ki-mérten és mosolyogva veti fel a dolgot: - Szili... mit szólnál, ha a záró programra barlangászni mennénk?
Rövid magyarázatot kérek. Hirtelen nem is tudom értelmezni az információhalmazt, kissé határozatla-nul bólogatva mondom:
- Jó, izgalmasnak tűnik! A Pálvölgyi barlangrend-szer 42 millió éves tengeri állattetemek összeprése-lődéséből alakult ki, majd pedig magas hőmérsékletű földalatti vizek fúrták át, innen ered szivacsos szer-kezete. Ebbe a labirintusban készültünk mi is, hogy átküzdjük magunkat rajta. Egy héttel később a közös vacsoránkat ülve Zoli atyával együtt kissé félve, kissé nevetve vetődik fel a barlangos téma.
- A micimackó lyuk...a legszűkebb a Pálvölgyi bar-langrendszerben... na ott majdnem bepánikoltam - meséli egyik tapasztalt barlangjáró Montserratos a barlang egy különösen szűk szakaszáról.
- Ajjaj, mi van akkor, ha klausztrofóbiás vagyok?! - érkezik a kétkedő kérdés.
Semmi probléma, hiszen jól tudjuk, hogy szűk a kapu és keskeny az út, amely az üdvösségre vezet - gondolom magamban. - Itt az ideje térben is megta-pasztalni az evangéliumot és jobban megérteni Jézus üzenetét. Közben érzem magamban az ismeretlentől való félelem kísértését, de nem adom fel.
Valóban akadtak igazán szűk szakaszok a Mátyás-hegyi barlangban, - a Pálvölgyi barlangrendszer egy része - ahol csak türelemmel lehetett áthaladni -, így igazi próbatétel volt. Ugyanakkor csúszdáztunk is a barlangban, olykor négykézláb közlekedtünk, mint totyogós korunkban vagy pedig szűk lyukak túlolda-lán születhettünk meg. Így újra átélhettük gyermek-ségünket. A túra után le is vontuk következtetésün-ket: mindez igazán hasonlított az imaélethez. Ennek köszönve Istenhez is közelebb kerültünk, aki az eget és a földet alkotta.
Nagy Szilárd
 

még egy kommentár:

Nagy élmény volt nekem is a barlangászás. Soha nem voltam még ilyen barlangban. Minden elismerésem a kisgyerekeké, akik négykézláb csúsznak másznak egész nap. Olyan könnyűnek tűnik pedig nem az. A Micimackó lyukba bizony beleszorultam. A fiúk viszont mind átfértek. Én bizony nem jutottam keresztül rajta, vissza kellett mászni, pedig már félig átbújtam. Na nem vagyok olyan kövér, utólag láttam, hogy a nadrágszíjam volt az ami nem engedett. Az a pár milliméter is számít. Aki barlangászni akar menni annak pedig fel kell kötnie a gatyáját, de lehet, hogy a szíjat jobb ha otthon hagyhatja…. Na majd legközelebb, remélem a következő csapattal sikerül.

A következő Montserratos évre lehet jelentkezni. Nem csak az extrém sportok kedvelőinek:

http://hivatas.jezsuita.hu/sajat-programjaink/felveteli-montserrat-hivatastisztazo-hazba

Koronkai Zoltán SJ