"A gyakorlatok vezetője ne buzdítsa inkább a szegénységre vagy valamilyen ígéretre, mint annak ellenkezőjére, sem inkább az egyik életállapotra vagy életmódra, mint a másikra. A lelkigyakorlatokon kívül megengedetten és érdemszerzően buzdíthatunk bárkit, aki arra alkalmasnak látszik, hogy az önmegtartóztatást, szüzességet, szerzetesi életet vagy az evangéliumi tökéletesség bármely formáját válassza. A lelkigyakorlatok idején azonban, amikor az isteni akaratot keressük, megfelelőbb és sokkal jobb, ha maga a Teremtő és Úr közli magát a szolgálatára kész lélekkel, átölelve és szeretetére és dicsőítésére vonva őt, és arra az útra vezetve, amelyen ezentúl jobban szolgálhat neki. A gyakorlatok vezetője tehát ne forduljon, ne hajoljon sem egyik, sem másik oldal felé, hanem középen maradjon, mint a mérleg nyelve, hogy a Teremtő a teremtménnyel és a teremtmény az ő Teremtőjével és Urával közvetlen kapcsolatban tevékenykedjék.” (Szent Ignác, Lelkigyakorlatok, 15)